Értéktári kategória:
Fellelési helye:
Vésztő-Mágor
Elfogadás dátuma:
2014-10-02
Leírás:
Vésztőtől 5 km-re nyugatra a Holt-Sebes-Körös bal partján két domb emelkedik, melyek 93,9 méter magasak. 1968-ban próbaásásokat végeztek a dombon, melynek során megtaláltak egy középkori temetőt.
1970-1978-ig folyamatosan tárták fel a Csolt nemzetség monostorát. A középkori falak feltárása közben a mélyebb rétegekben bronzkori telepmaradványok is felszínre kerültek. A falakat műemlékileg konzerválták.
1980-ban elkezdték a Wenckheim pince kialakítását, ahol kiállításokat terveztek megtartani.
A Mágori domb régészeti és természetvédelmi védettség alatt áll.
A hely kedvező adottságai egymás után vonzották ide az őskor népeit. Az egymást követően itt megtelepedő népek lakóházainak omladéka és háztartási hulladékából 700 cm vastag, 9 építési szintre tagolódó kultúrréteg képződött. A domb nyugati lejtőjén 27 újkőkori temetkezést tártak fel, innen kerültek elő hazánkban először újkőkori koporsós temetkezések.
Kr.e. 2600–2300 között élt korarézkori tiszapolgári kultúra népessége 1m vastag telepréteget hagyott hátra, és 17 temetkezést. E sírokban zsugorított testhelyzetben feküdtek a halottak DK-ÉNY irányba voltak tájolva.
Kr.e. 1750–1300 között a bronzkori gyulavarsándi kultúra idején népesedett be a Mágori domb.
A 10. században a Csolt nemzetség birtokolta Békés megye nagy részét. Az első templom a 11. század első felében épült, a 12. században a templomot átépítették, ekkor készült az U alakú kolostor. A század végén új templomot építettek, egy háromajtós, pilléres bazilikát.
A 16. század végére a helység teljesen elpusztult, de ekkor még a monostor két tornya állt. 1810–1812 között a Wenckheim család pincét épített a dombra, s ezzel végleg eltűnt még a nyoma is a monostornak.
A 993 hektáros védett területen bárányok, bivalyok, szürke marhák legelnek, és szoborparkot szenteltek a népi íróknak, Sinka István költőnek.
Érték honlapja:
Források:
Fotó: Zentai Péter (Békés Megyei Önkormányzat)