Leírás:

A Békés megyei szűcshímzés a XIX. században alakult ki, ekkor élte a virágkorát is. A szűcshímzések a női viseleti darabokon, a ködmönökön jelentek meg jellemzően, amely egyben a társadalmi hovatartozásnak és az ünnepélyességnek a kifejezésére is szolgált; egy olyan ruhadarab, amely – hajdanán a mentével együtt – elmaradhatatlan tartozéka volt az élet nagy fordulóinak, jelentős állomásainak. A ködmön a nagylányos öltözet legkifejezőbb alapdarabja volt, míg a mente az asszonyok teli ünneplőjeként vált ismertté.
Összességében általánosan viselt ruhadarab volt, számtalan változatban készítettek és szinte minden községben, településen másként. Ezek az eltérések a szabásban és a díszítésben egyaránt fellelhetőek, de nem ritka, hogy a variánsok egy-egy községen belül is kimutathatóak voltak.
A szűcshímzés szempontjából kiemelkedő települések: Mezőberény, Békéscsaba, Tótkomlós, Szarvas, Békés és Gyula.
A Békés megyei szűcshímzés évtizedeken keresztül meghatározó szerepet töltött be számos megyei település társadalmi életében. A XX. században végzett megtartó tevékenység során került a békés megyei szűcshímzés olyan helyzetbe, amely lehetővé teszi, hogy ma is beszéljünk élő hagyományról a megyében. E szellemi és tárgyi örökség sokak szerepvállalása és tudatos tevékenysége eredményeként lehet ma is élő tudás, ezáltal példát szolgáltat, nemcsak az országnak, hanem az egész magyarságnak – ezen keresztül a világnak, az értékmegőrzés mikéntjére.

Érték honlapja:

Források:

Címkék:

Az értéktári kategória más elemei: