Értéktári kategória:
Fellelési helye:
Elfogadás dátuma:
2023-07-03
Leírás:
Sasváriné Paulik Ilona (Kondoros, 1954. november 8. – Budapest, 1999. március 15.) (beceneve: Póli) paralimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok para-asztaliteniszező.
A sport és a mozgás iránti szeretete először a helyi kézilabda csapatban mutatkozott meg. 13 éves korában súlyos gerincsérülést szenvedett. Balesete okán Budapestre került, ahol különféle kezeléseket kapott és szaktornát végzett. Itt ismerkedett a parasporttal és az alapfokú tanulmányait is itt fejezte be. Érettségi után diplomát szerzett. Óriási küzdelem és akarat jellemezte. Az asztalitenisszel a ’70-es évek végétől versenyszerűen kezdett foglalkozni. Pályafutása során kevés kivétellel mindig a C3-as sérültségi kategóriában versenyzett, mely asztaliteniszben az öt ülőkategória egyike. Kifejezetten szorgalmas, technikás versenyzőnek tartották. Első komolyabb nemzetközi sikerét a paralimpiai mozgalom szülővárosában, az angliai Stroke Mandeville-ben rendezett Európa-bajnokságon aratta, ahol Pusztafiné Kovács Judittal párosban megszerezte első Európa-bajnoki címét, egyéniben pedig ezüstérmes lett. A szöuli paralimpián bejutott a legjobb négy közé. Rá következő évben a bécsi Európa-bajnokságon bronzérmes lett, az 1990-es asseni világbajnokságon bronzérmet szerzett. Az ebben az évben első alkalommal megrendezett Halassy Kupát, melynek Szolnok adott otthont, kategóriájában szintén megnyerte. Ekkoriban már a Rodáta SE csapatát erősítette. Az 1991-ben, a spanyolországi Salou városában rendezett kontinensviadal remekül sikerült számára, hiszen mind egyéniben, mind párosban diadalmaskodni tudott. A csapatversenyben ismét Pusztafinéval közösen indult. A barcelonai paralimpiára nagy esélyesként érkezett, így nem csoda, hogy a csapatezüstöt, és az egyéniben szerzett bronzérmet is kudarcként értékelte. Újabb pofon volt számára, hogy a válogatott edzőjét, Apor Györgyöt is leváltották. Az 1993-as paksi Duna Kupán szintén első helyen végzett. Pályafutása alakulásáról e tornán kívül a két paralimpia között nincs sok hozzáférhető adat, de az atlantai játékokra kiváló formában érkezett, melyet a döntőig meg is tartott és nagy fölénnyel verte ellenfelét, így paralimpiai bajnok lett.
Mivel Tauber Zoltán 1976-os aranyát Torontóban röviddel a versenyt követően politikai okokból törölték, 2016-ig, mikor Tauber paralimpiai győzelmét rehabilitálták, Pólit tartották a sportág első hazai paralimpiai bajnokának. A nyílt kategóriában is tervezett indulni a játékokon, de hirtelen jött lázas betegsége megakadályozta, hogy asztalhoz üljön. A paralimpiát követő évben a stockholmi Európa-bajnokságon egyéniben megszerezte az elsőbbséget, a nyílt egyéni kategóriában pedig ezüstérmet szerzett. Utolsó jelentősebb versenye az 1998-as szlovák open volt, ahol szintén a dobogó legfelső fokára állhatott fel.
Testvérei a Sasváriné Paulik Ilona Emlékverseny védnöke, Paulik Pál, valamint István és János.
Az atlantai paralimpiát követően egészsége fokozatosan romlott. 1999. március 15-én hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra 1999. március 31-én.
2012-ben, majd 2019-ben újították fel az 1997-ben átadott és róla elnevezett kondorosi Városi Sportcsarnokot. Neve szerepel a 2016 őszén felavatott Paralimpiai Bajnokok Emléktábláján. A Magyar Posta 2006. március 30-án adta ki a Sasváriné Paulik Ilona emlékbélyeget, mely sportolói nagyságát is bizonyítja.
Érték honlapja:
https://hparalimpia.hu/sportolo/sasvarine-paulik-ilona