Értéktári kategória:
Fellelési helye:
Mezőhegyes
Elfogadás dátuma:
2014-10-02
Leírás:
A Nóniusz fajta ősapja, Nonius Senior a Franciaországi Rosires-i ménesből került Mezőhegyesre hadizsákmányként 1816-ban, összesen 17 éven keresztül állt tenyésztésben. Az utódok által alapított középnehéz hátas és hámos fajta a legkevésbé sem hasonlít az alapító ménre.
Gróf D’Orsay Olivér, volt méneskari ezredes, ménesparancsnok (1889-1904) ugyanis felismerte, hogy a katonaságnak nyugodt, kitartó, és erős lóra volt szüksége, ami ha szükséges, mezőgazdasági célokra is alkalmas, ezért távhajtó versenyt rendezett a tenyésztők számára.
A Nóniusz fajta kiválóan javította az ország lóállományát, értékét hazai és nemzetközi kiállítási sikerek (1896-os millenniumi kiállítás, Párizsi Világkiállítás) sora jelzi.
Az 1920-as években még jobban elterjedt Magyarországon a tenyésztése, a mezőgazdasági kiállítások állandó szereplőivé vált. Nagy mennyiségű Nóniusz exportálására került sor Európa számos országába is.
A ménes mellett működő ménesbirtok Európa egyik legmodernebb nagyüzeme lett. A Mezőhegyesi Állami Ménes nem csak tenyésztette, hanem sportkipróbálásán keresztül igazolta a fajta kiválóságát, amit a fogathajtó sportban elért eredmények bizonyítanak. Mezőhegyes 1920 és 1960 között a 100 km-es távhajtó hazai és nemzetközi versenyek állandó szereplője és díjazottja.
A Nóniusz lófajta értékét elismerve 2004-ben a Magyar Országgyűlés – a veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett állatfajták sorában – nemzeti kinccsé nyilvánította.
Az 1900-as Párizsi Világkiállításon a Nóniusz „C” XXXVI.-os törzsmén a „tökéletes ló” címet érdemelte ki.
Az 1929-es budapesti Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásáron a mezőhegyesi Nóniuszok 2 db I. és 2 db. III. díjat nyertek.
Az 1932-es Makói Gazdasági Egyesület Nóniusz tájfajta kiállításán az I. díjat egy mezőhegyesvidéki Nóniusz kanca kapta.
Érték honlapja:
Források:
Fotók: Békés Megyei Önkormányzat
Címkék:
Mezőhegyes lótenyésztés nemzeti kincs